A két leggyakoribb a hang a fiatal és az idősebb generációk körében elterjedt. Haladjunk kronológiai sorrendben, kezdjük a picikkel!
A kölyköktől gyakran hallhatunk kis hangos visító kiáltásokat, amiket egyes hörcsögök még hónapokkal később is előszeretettel használnak. Pedig ez a "magas hangú figyelemfelhívás" a kicsik kiváltsága lenne. Így jelzik anyjuknak a veszélyt, illetve hogy éhesek, szomjasak vagy épp nyűgösek álmosak.
Ne ijedjünk meg, ha hörcsögünk így "szól hozzánk is"! Ha nem régiben lett elválasztva az anyjától, akkor elképzelhető, hogy még őt hívja segítségül. Ilyenkor nyugodtan odamehetünk, meg próbálhatjuk megnyugtatni,. beszélni hozzá, élelmet, jutalomfalatot, gyümölcsöt is adhatunk Neki.
Egy idő után ezeket a hangokat a hörcsög a felnőtté válás (ivarérés) küszöbén elhagyja. Ha még sem, az sem gond! Lehet még egy kicsit több igénye van szeretetre a mamájától, akik természetesen már mi, gazdik vagyunk! :)
És mi a helyzet a felnőttekkel?
Ha rajongtunk hörcsögünk "szószátyár" énjéért, akkor erről is sajnos le kell mondanunk. A felnőtt hörcsög nem egy hangos típus, kivétel ha fenyegetve érzi magát...
Ilyenkor kerül elő ugyanis az a bizonyos jellegzetes fogcsikorgatás, csattogtatás. Ez egyértelmű felhívás harcra. Valamiért kis kedvencünk veszélyben érzi magát és úgy érzi kész megvédeni magát és területét. Ilyen esetben jobb ha ráhagyjuk, hogy megnyugodjon.
Illetve esetleg megszüntethetjük a félelem kiváltásának okát!
Lehet az akár a lakásban ólálkodó számára ismeretlen állat... Macska, kutya, papagáj... Lehetőleg ne tartsuk egy légtérben őket! A hörcsög nem csak faját, fajtáját tekintve magányos állat, más gerincesek társasága sem jelent Neki túl nagy örömet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése